Nem akarok senkit sem!

Olykor megeshet, hogy egy lánynak nem azaz életcélja, hogy mindenáron barátja legyen. Jól érzi magát egyedül, a barátokkal. Még is vannak, akik kételkednek a helyzet normálisságában!

Normális?

Az, hogy nem akarsz párkapcsolatot kialakítani normális, főleg akkor érthető meg, hogyha egy hosszabb kapcsolaton vagy túl, vagy pedig óriási csalódáson. Ilyenkor természetes, hogy az ember inkább kiheverni szeretné a rossz dolgokat, és tiszta lappal szeretne kezdeni mindent.

Viszont vannak olyanok is, akiket 17-18 éves koruk körül sem igazán izgat ez a fiú-lány dolog. De hiába, hogy nem érdekli őket, még is azon töprengenek sokáig, hogy vajon ez normális-e, nem-e bennük van a hiba? Pedig mindenki akkor kezd el foglalkozni a másik nemmel, amikor jónak tartja, nem törvény írja elő az ilyesmit. A gondok inkább akkor kezdődnek, amikor valaki 40 éves és akkor jön rá, hogy egyedül maradt. Mert ennyi idősen már nehezebb párt találni, hiszen 40-45 éves kortól fokozottabb nőtöbblet alakul ki a társadalomban.

Okok, amiért talán nem érdekelnek a párkapcsolatok:

- Mások hibáját akarja elkerülni az illető, így nem akar csalódásokat átélni. Pedig ahhoz, hogy tapasztalata lehessen valakinek, ahhoz részben tapasztalni is kell, nem elég ha az elméleti részekkel tisztában van az illető.

- Fakadhat az elutasítás akár neveltetésből is. Vannak családok, ahol egy fiú név előkerülése is eléggé problémás, másoknál pedig az sem jelent gondot, hogy pár hétnyi együtt töltött idő után ott aludjon a fiú. Ahány ház, annyi szokás, de olykor a szülőknek sem szabadna túlzásokba esniük.

- Nincs olyan ember a környezetében az illetőnek, aki tényleg tetszene neki. Esetleg az érzések nehezen kialakíthatóak nála.  

- Lehet, hogy egy komolyabb kapcsolathoz még nem elég érett az illető. Valószínűleg valaki félti a szabadságát, nem akarja elkötelezni magát. Részben igaza is van, mert tizenévesen nem muszáj úgy felfogni egy kapcsolatot, hogy: „Ásó, kapa, nagyharang!” Viszont egyedül  emiatt a gondolkodás miatt, senkinek sem szabad egyedül maradnia a későbbiek folyamán!

Ezeket a gondokat idővel az ember legyőzi, pláne, hogyha egy olyan közösségbe kerül ami az arany középutat képviseli. Talán a legnagyobb problémát a szigorú neveltetés okozhatja az embereknél, mert a többi döntésnél lényegében csak a saját maga által felállított szabályokon kell túllépjen az ember. De az, akit szigorúan neveltek, annak túl kell idővel lépnie a szégyenlősségén, akár maga, akár a párja előtt. Már pedig a mások által beidegződött szabályokat nehéz lehet felrúgni, túllépni, elhanyagolni. Egyes esetekben ehhez szakember segítsége szükséges, de jó hírként szolgálhat, hogy az ilyen foglalkozások nagyobb része sikeres.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés