Uhh, ez nehéz téma… Sel, én is abszolút így gondolkodtam általánosban. Nem a véleményem változott meg, csak inkább úgy látom, hogy amit kimondok, az falra hányt borsó, és leginkább ellenségeket szerzek magamnak vele, amíg ez olyan táborrá nem bővül, hogy „beszerveznek” olyan embert is, aki egyszerűen „fölöttem áll”: felnőttet, vagy akár tanárt is, aki épp az ő kategóriájukba tartozik, és rágalmakkal próbálják lenyomni az imázsomat. Game over - és még rám is szálltak ezután... Akkor lenyeltem ezt a keserű pirulát és elfogadtam ott, hogy nekem „sosem lehet igazam”, meg „nem bírok szocializálódni”.

Bevallom, a kritika bizony gyakran kibuggyan belőlem egy velem „egyenrangú” emberrel szemben – azaz gyerekkel –, de felnőttnek sose mondanám, hát még tanárnak… (De nem vagyok népszerű diákok közt sem a kritikáim miatt…) Úgy neveltek, hogy a tanárt elfogadjam a szüleim után abszolút „nevelőmnek”, akinek velem szemben mindig igaza van, és ha téved, legfeljebb más FELNŐTTEL szemben. Ez annyira rögzült bennem, hogy ha akartam is, sem tudtam egy tanárral vitatkozni vagy szemtelenkedni – bár normális hangvétellel olykor megmondtam, hogy nem értek velük egyet. De ez megint csak süket fülekre talált…

Egy „felettünk állónak” hiába mondunk mi bármit: nem számít; mert övé az utolsó szó, és persze ezt a saját érdeke fogja diktálni.

Még a saját családomban is van olyan, akit egyszerűen nem lehet megcáfolni, sem meggyőzni, de gyakran még őszinte véleményt mondani sem. A reakciói számomra kiszámíthatatlanok, és gyakran negatívak. Ezért pedig hallgatok; vagy igen: a HÁTA MÖGÖTT kibuggyan belőlem olyasmi, hogy „Hogy lehet ilyen?!”. Aztán én vagyok a kétszínű. Ha valaki pedig durván visszatámad neki, a vita kiabálásba, „örök haragba” és ajtócsapkodásba fullad. Aki pedig vissza mert szólni, az döngeti a mellét, hogy megtette – és csak annyit ért el vele, hogy mindenki kap az ő dühükből, és megint le kell nyelni ezt valakinek, vagy sose lesz vége…

Azért írtam le mindezt, hogy a dolog ne kapjon olyan fekete-fehér benyomást. Igen, gusztustalan tulajdonság, és mégis rákényszerülünk olykor, amit gyakran észre sem veszünk. Vannak abszolút képmutatók, ezek viszont lebuknak, és ha nincsenek olyan helyzetben, akkor otthagyják őket könnyedén. A nagyobbik gond az, ha valaki annyira be van biztosítva, hogy akár ilyen is lehet – mindenképpen ő győz. „Megszoksz vagy megszöksz” – de még szökni sem nagyon lehet, mert az ember mindenhol belebotlik az ilyen hibákba, magában vagy másban. Nem hiszem, hogy lesz jobb, mint a "megszoksz", de azért lehet próbálkozni...

Teljes mértékben igazad van! Gyűlölöm a kétszínű embereket, felfordul tőlük a gyomrom. Nem is vagyok túl népszerű az osztályomban, mert én bizony megmondom a magamét azoknak, akik ilyenek. Ok nélkül én nem bántok senkit, de ha kibeszél, kicikizik, kiröhög a hátam mögött, na azért nagyon feldühödök. Jópáran azért utálnak a környezetemben, mert én nem nyalizok senkinek. Nem leszek senki kutyája. Rettenetesen fontos, hogy az ember megtartsa az önbecsülését. Ami a legtöbb mai fiatalnak nincs is.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy amíg alapvetően meg nem változik a társadalom felfogása, addig lesznek kétszínű emberek, lesznek kitaszítottak, lesznek kiskirálynők, lesznek talpnyalók. És ez így annyira nem jó....

Na igen, ezek mind tények...de egy dolgon nem gondolkodott el az író...vagy lehet el gondolkodott de nem nagyon zavarja...Szóval.Ennek a cikknek is az lenne a lényege hogy az emberek meg változhatnának jó irányba?Hogy hátha nem lesznek kétszínűek?Vagy talán nem ez a lényge?De mit számít ha akármi is?...Elmondok valamit én is, ami tény.Mindannyiunkban van kétszínűség ahogy a cikkben is olvasható volt, de "egy fecske nem csinál nyarat"...Egy ember hiába akar majd úgy élni, hogy nem lesz senkivel kétszínű, és megmondja mindíg a másik szemébe amit gondol és amit helyesnek talál, attól a többiek még ugyan olyan kétszínű életet fognak folytatni.Ez egyszerűen lehetetlen ezen a földön hogy mindez megváltozzon...Sokszor egyébként inkább az a baj hogy     "ha olyan a magatartása (a szerintünk beképzelt,kétszínű félnek) és az emberekhez való hozzá állása , hogy nem hagy bennünket érvényesülni, nem hagy nekünk lehetőséget arra, hogy beszélhessünk vele"...vagy ha hagyja is...inkább kiröhög flegmán és azt mondja,köszi , de nekem erre nincs időm... vagy ehhez hasonló....

Lényeg a lényeg....nem fog senkisem meg változni...sőt, mindíg jobban fajul a világ majd...A halottaknak jó,mert nem tudnak semmit és nem szenvednek.....

Köszönöm hogy elmondhattam.  Üdv  =)