Miért olyan nehéz szakítani?

Egy kapcsolatban a legnehezebb dolog az, hogyha a másikat el kell engedned. A hétköznapok és a hétvégék már nem a másikból állnak, nem találkoztok. Ha pedig igazi szerelemről volt szó, ami hosszabb ideig tartott, a felejtéshez nem elég 1-2 hónap, sok esetben legalább fél év, vagy egy év szükséges hozzá. De mégis miért olyan nehéz szakítani?

A nők biológiai órája
Egy nőnek már régen is az volt a dolga hogy családot alapítson, gyűjtögessen. Ez belénk van kódolva, ahogyan a férfiakba is a vadászösztön. A nőben pedig, akár korai huszonévesen is elkezd ketyegni a biológiai órája, hogy gyerek kell, ház kell, család kell. Ehhez pedig egy férfi is szükségeltetik. Így akárhányszor összejövünk valakivel, a szívünk legmélyén azért reméljük hogy Ő lesz az igazi, az akivel leéljük az életünket. Ilyen távlatokba ringatva magunkat pedig persze hogy nehéz elválni a másiktól, amikor magunkban, vagy akár közös megbeszélés alapján annyi tervünk volt!

Félelem az egyedülléttől
A nő hajlamos az egyedüllétet tragédiaként felfogni. Képes azt hinni, hogyha 20 évesen vége egy kapcsolatának, akkor már soha többé senki nem lesz képes megdobogtatni a szívét és egyedül fogja leélni az életét. Pedig ilyenkor kezdődik igazán az élet! De sajnos egy lánynak kell egy biztos pont  szinte mindig az életében, olyan akire támaszkodhat, olyan aki szereti őt. Ha ezt nem érzi huzamosabb ideig, képes magát elkönyvelni úgy, hogy egyedül fog megöregedni. Ami valljuk be, elég nevetséges huszonévesen! Sokan amúgy is a harmadik x közelében találják meg életük párját!

A kapcsolat és annak az eleje
A lányok többsége imádja a kapcsolatának az elejét. A legtöbb női panaszkodásban is az olvasható, hogy: már nem olyan mint az elején volt. És a lány várja hogy a jelenlegi párja olyan legyen mint régen, annak ellenére, hogy sorra követi el a nagyobbnál nagyobb baklövéseket, amikkel meg is bánthatja a lányt. A múlton kár rágódni, a jelent kell építeni és abból kihozni a legeslegjobbat! Ha pedig ez nem megy, akkor nem a múltra kell hivatkozni, hogy akkor de jó volt a barátoddal. Mert olyan nem biztos hogy lehet, inkább fogadd el a tényt hogy az idő múlásával a szerelem intenzitása változik, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretne a másik! (Kivéve ha óriási hülyeségeket csinál folyamatosan, amikre már szinte mondható hogy szándékosan megbántásként csinálja azokat!) De nagyon sok kapcsolatot az tart össze, hogy egy csomó lány hisz abban, hogy a barátja olyan lesz mint a kapcsolatuk elején. A jó emlékek pedig nem engednek szabadulni sokszor!

Mert másoknak is van valakijük
Senki sem szeret kimaradni a sorból, így ha a barátnőknek van egy kapcsolata, és megvan a jó kis baráti társaság, akkor biztosan nem fogsz szakítani, egyrészt hogy ne legyél kakukktojás, másrészt meg nem akarod azt, hogy lesajnáljanak. Érthető is, hiszen nem te akarsz lenni az, akit mindig ápolgatni kell, de ha egy kapcsolat nem működik jól és te sem érzed magad jól benne, akkor még mindig jobb egyedül lenni, hogy megadd magadnak az esélyt egy jobb kapcsolatra.

A fájdalom
Sokan úgy vannak vele, hogy sok szakítást átélve nem akarják újra átélni azt, főleg nem többéves együttlét után valakivel, így még ha már abszolút is roncs az a kapcsolat, akkor is ragaszkodnak a másikhoz, csak hogy a szakítással járó fájdalmat megússzák. De vajon az a sok sérülés amit kapnak a másiktól, vagy az egész kapcsolattól, nem-e nagyobb mint maga a szakítás fájdalma? Ezt is figyelembe kell venni egy szakítás során.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés