Nem tudom!= Nem akarom!

Hányszor hangzott el általad ez a mondat? Hányszor fakadtál már ki, hogy nem tudod? Nem csak az iskolában, a való életben is.

 Ügye valahol mélyen Te is belátod, hogy ez nem teljesen igaz, mert olyan könnyű azt mondani, hogy nem tudom; mintsem belátni azt hogy nem szeretnéd vagy csak nem akarod.

Mikor feltesznek egy kérdést amely hirtelen ér, és zavarba ejt talán, Te azt mondod nem tudod vagy mikor nem megy a matek, akkor is, igaz?

Elménk zavarba ejtő játéka ez, a félelemmel és az öszinteséggel.

Egy kiskapu, egy lehetséges mentőöv. Ám amikor minden elveszett és mélyen magunkba nézünk, mindig rádöbbenünk az igazságra, hogy úgy gondoljuk nehéz lett volna nekiülni és csak egy dologra koncentrálni, vagy bevallani egy barátnak, hogy az érzéseink mélyültek. Még megannyi helyzetben mondjuk ezt.  Pedig nem is annyira reménytelen.

Sok kudarc érhet mire valamiben profi leszel, de amikor járni tanultál is megbotlottál néha.

Egy férfi megkérdezte tőlem ismerkedésünk alatt, hogy mit szeretnék? Én megijedtem és elöször csak a semmit láttam a fejemben. Utána a kirazjolodott kép keltett bennem rémületet, mert olyat szerettem volna, amire nem számitottam, és az újdonság hirtelensége megdermesztett. Azt feleltem neki: - Nem tudom. – és nem ez volt az egyetlen ilyen kérdése. Végül belefáradt abba, hogy szinte minden kérdése elől ide bújtam. Vége lett a kapcsolatnak mielőtt elkezdödhetett volna igazán.

            Később rádöbbentem mennyire ostobán viselkedtem. A saját válaszaimtól fehéredtem el, ergo önmagamtól.

Megértettem, hogy ezek a válaszok az én életemet teszik egészé, engem alkotnak. Ebből derül ki, ki is lehetnék én,ki vagyok én.

Azért írom le ezt nektek, hogy tanuljatok belőle. Nem szabad elbújni ezek mögé.

Olykor nagyon nehéz az út amelyen járunk. Gyakran bántóak lehetnek a válaszaink, fájdalmasak. De mindig öszinték. Ami pedig a legfontosabb, hogy magunkhoz öszinték legyünk.

Nagyon nehéz és macskakőves út az élet, de ezen csak mi változtathatunk.

Ha úgy érezzük nem megy, akkor összeszoritjuk a fogunkat szépen és addig probálkozunk míg minden csepp energiánk befektetésével akár, de eredményt nem érünk el. „A siker forrása egy százalék tehetség és kilencvenkilenc százalék szorgalom.” Ezt nem árt megjegyeznünk.

Majd amikor sikerül a matek egyest kijavítani, vagy a szemébe mondani a másiknak, hogy szükséged van rá, mert erőt ad. Elmondani valahogy a kiszemeltednek, hogy tetszik. Vagy csak úgy megválaszolnod a magad kérdéseit; - Mit akarok? Miért csinálom? Mi a célom vele? -stb.

Akkor ráfogsz jönni, hogy már átléptél az élet egyik nehéz fejezetén és bármit elérhetsz ha tisztában vagy a körülményekkel és az akadályokat nem megkerülöd, hanem eltakaritod az útadból.

Mint mondtam, gyötrelmes az út egyes szakasza, de megkönnyitheted magadnak, és még szépnek is láthatod.

Megkell élned a rosszat is, hogy értékelni tud a jót!

Laura Kamilla